2015. január 6., kedd

Írói utószó

Drága, egyetlen Olvasóim!

Szeretném megköszönni a támogatásokat, amiket adtatok még akkor is, amikor úgy éreztem, hogy vége, nem folytatom a sztorit. Ez hála Istennek - és nektek - nem történt meg. Az epilógus végén mindent elmondtam és gondolom mindenki - aki írni akart - írt nekem búcsúszót, szóval nem várom el, hogy ide is írjatok, viszont ezúttal még szeretnélek titeket beinvitálni az új blogomba, hogy körülnézzetek, és ha tetszik ott is velem tartsatok. Ehhez a bloghoz következő évadot nem terveztem, szóval úgy tűnik, hogy tényleg ez az utolsó bejegyzésem. Megértem, hogy befejezett történet és már nem akartok plusz blogokat a feliratkozási listáitokon! De azért remélem ezt a végszót még lesz aki elolvassa... de ha nem, akkor ez van, nem bánom. 
Örülök annak, hogy volt olyan, akinek tetszett ez az apró kavalkád, ami a legelső blogom volt! Soha nem fogom elfelejteni, amit Ti és a Mysterious Letters adtatok nekem. De komolyan!


A MYSTERIOUS LETTERS CÍMŰ BLOG (MOST MÁR TÉNYLEG) HIVATALOSAN IS BEZÁRT.
BEFEJEZETT, 4 DÍJ, 14 KÖVETŐ, 30 (+1) BEJEGYZÉS, 20 FEJEZET (+PROLÓGUS, EPILÓGUS), 18000+ MEGTEKINTÉS.


Köszönöm szépen nektek!
Sok- sok ölelés mindenkinek! 
Maradjatok velem továbbra is.



2014. december 27., szombat

Epilógus

Rejtélyes levelek 

 

 * Niall Horan szemszöge *

10 év elteltével
 
ZENE

   Ha valaki azt mondja nekem 15 évvel ezelőtt, hogy Lana Malley mellett találom meg a boldogságot, esetleg kinevetem, hogy semmi esély nincs rá. Eltelt 17 év azóta, mióta megismertem Őt, 15 év azóta, hogy beleszerettem és 11 év azóta, hogy együtt vagyunk. Kiszámolhattátok, hogy 32 éves vagyok, szerelmem pedig 31. Ugye, hogy pörög az idő? 
   Azóta megkértem a kezét, megtartottuk az esküvőt, s már van egy gyönyörű kislányunk, akit Chloe Claire Horan-nak hívnak. Gyönyörű barna haja van és ragyogó kék szemei. Mindössze 3 éves. Lana eladóként dolgozik egy ruhaboltban, míg én egy raktárban töltöm napjaimat. 
A One Direction 10 gyönyörű évet töltött el együtt, majd közösen eldöntöttük, hogy most már legyen vége. Harrynek Casie a barátnője, de hamarosan a menyasszonya lesz, mivel azt tervezi, hogy megkéri a kezét. Zayn és Perrie végül szakítottak, de Zayn talált magának egy lányt, Deonna-t, akivel boldog házasságban élnek 2 kisgyermekkel. Louis és Eleanor nem régen váltak el, úgyhogy a Tomlinson szívtiprónak még várnia kell az igazira. Liam -miután elváltak útjaik Sophia-val- újra összejött Daniellel, mondván, hogy mindig is Őt szerette. Született egy kisfiuk, aki immár 5. életévét is betöltötte.
Elrepült az idő.

- Niall drágám, elmegyünk sétálni?- kérdezte a mellkasomon fekvő szépség, akit a feleségemnek mondhatok. 

- Menjünk, és akkor majd egyúttal elmegyünk Chloeért az oviba is- mondtam, mire Lana bólogatott, s felült az ágyon.

Egy ideig csak néztük egymást, majd én is felültem, így meg tudtam szakítani a köztünk lévő távolságot, s ajkaim az Ő ajkaira helyeztem. Édes csókunk nem tartott sokáig, de csodálatos volt, mint mindig. Ez az, amit soha sem fogok megunni; hogy Ő mellettem van. 
   Elindultunk, s ujjaink összefonódva adták az emberek tudtára, hogy mi szeretjük egymást, habár itt Mullingarban mindenki tudja már. Az emberek mosolyogva köszöntek nekünk. Azt beszélik, hogy a városban mi vagyunk a legszebb család. Ez mindig mosolygásra késztet.
Én is ugyan így gondolom!
Megérkeztünk az óvodához, ahol az óvónők már felöltöztetve adták át nekünk a kicsi, Chloe-t. Mindig pontosan érkezünk.

- Ana, Apa vesztek nekem cokit?- nézett ránk ragyogó szemekkel a csöpség.

- Persze, amit csak szeretnél, drágám!- mosolygott Lana. 

   Mind a ketten olyan gyönyörűek. Az én angyalaim.
Otthon Chloe elszabadult és a vett csokival leült a kanapéra, majd egy mesét kezdett el nézni. Elképesztően jó gyerek.
   Pakolásztam a nappaliban lévő szekrényben, s a kezembe akadt egy boríték. Nem volt rá más írva, csak ennyi:        '13.'
Kinyitottam a levelet, és csak akkor esett le, hogy mi az;
Az utolsó Rejtélyes Levél.

- Szívem, ide tudnál jönni?- kiabáltam lágy hangon Lana-nak, aki a konyhában tevékenykedett.

- Itt vagyok- szólt pár perc múlva mellőlem.

Felé mutattam a papír lapot - amibe még nem olvastam bele. Lana egyből elvigyorodott, s kezei közzé véve a levelet futotta át a sorokat.

- Úristen! Ez de régi! Itt vallottam szerelmet...- mondta, és rám emelte tekintetét.

- Akkor el sem olvasom!- mondtam mosolyogva.

- Miért?

- Mert nincs szükség rá, hisz' anélkül is tudom, hogy szeretsz.

Elmosolyodott, majd kezeit átfonta nyakam körül és egy apró puszit adott ajkaimra. 

- Köszönöm, Niall!- suttogta, mintha csak egy apró titkot akarna elmondani.

- Mégis mit?- kérdeztem.

- Mindent. Azt, hogy boldog vagyok, azt, hogy itt vagy, s azt, hogy szeretsz!

- Én köszönöm!

Mindketten mosolyogtunk, majd kivettem a levelet a kezéből, és összegyűrve kidobtam a kukába.Nem kell elolvasnom, hogy tudjam, Ő írta ezeket a leveleket, melyek segítségével megtaláltam a szerelmet. 

Az élet gyorsan elreppent felettem, felettünk, de gyönyörű életem van, és semmit sem bánok, amit megtettem, vagy amit nem.
Az élet egy rohanó káosz, de épp ez benne a csodálatos, s van, hogy néha nem mi döntünk, hanem az élet dönt rólunk.


Vége


Drága Olvasók!

Hát ide is elérkeztünk. Búcsút kell vennünk Lana és Niall történetétől. El sem hiszem, hogy vége van az első blogomnak! Itt sírok a gép előtt. De komolyan!
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok, és olvastátok ezt a történetet! Remélem mindenkinek tetszett, s mindenki emlékezni fog rám és a 'Liall' páros történetére. 
Nem tudok mást mondani, egyszerűen...egyszerűen nincsenek szavak arra, amit érzek.

A Mysterious Letters c. blogot 14 követővel, 30 bejegyzéssel és 10 496 oldalmegjelenítéssel befejezettnek nyilvánítom!

Köszönöm!
Szeretlek titeket!

xx.
Lia Smiley

2014. december 26., péntek

20.Fejezet

- Szeretlek -

* Lana Malley szemszöge *


  Hallottam a dörömbölést. Tudtam, hogy Niall eljött értem. Nem tudtam mit tegyek, ez a rohadék úgysem vallja be, hogy itt vagyok és akkor elmennek. 
Tenned kell valamit Lana!-parancsoltam magamra gondolatban. 
Más nem jutott eszembe, így kiabálni kezdtem:

- Segítség, itt vagyok! 

Már csak reménykedni tudtam, hogy hallották. Kérlek csak legyen így!
Egyre többször kiabáltam, ezért nagyobb esély volt rá, hogy hallják.
Pár óráknak tűnő perc eltelt, amikor hallottam, hogy valaki próbálja kinyitni az ajtót, s megszólalt:

- Lana, kicsim bent vagy?- Niall csillingelő hangja ütötte meg a fülem, amit már három hónapja nem hallottam.

- Niall, igen, itt vagyok!- mondtam.

Próbálgatta kinyitni az ajtót, de nem ment így többször nekiment, majd egy erős lökés következtében az ajtó megadva  a szolgálatot dőlt a porba.
Szerelmem egyből odafutott hozzám, s kezei közzé fogva az arcom adott apró csókokat rá, majd végül megcsókolt. 
Édes ajkai lassan becézgették az enyémeket, nem bírtam tovább, s elmélyítettem a csókot.
 
Zihálva váltunk el rövid idő múlva, mivel nem volt sok időnk. Niall eloldozta a kezem és a lábam, majd ujjainkat összekulcsolva húzott ki a dohos helyiségből, mely több hónapon át volt börtönöm.
Az undorító házból kiérve a nap fénye bántotta a szemem, de örültem, hogy vége. Elrablómat éppen akkor ültették be egy rendőrautóba. 
Ránéztem Niallre, aki féltő tekintettel szorította meg a kezem, ezzel az apró tettével jelezte; vége van.
Megpillantottam aput, Maurát, Casiet és a fiúkat, amint jönnek felénk.
Sírva öleltem meg apát, majd Maurát. Casiehez értem.

- Sajnálom! -suttogta, majd a nyakamba borult. 

Viszonoztam az ölelést, majd amikor elváltunk egymástól Harryt is megöleltem, majd a többi fiút.
Végre a szeretteim között voltam.


*                    *                    *


   Otthon mindent elmondtam nekik, s amikor egy-egy résznél elérzékenyültem és a könnyeimnek szabad utat adtam Niall karjába vonva nyugtatott meg.
    Este mindenki a saját szobájába ment, és mivel Casie is odaköltözött nekem mindenféleképp Niall mellett kell aludnom, de nem bánom. 
   Egymás mellett feküdtünk, néztünk egymás szemeibe, s ujjaink összekulcsolva pihentek közöttünk.

- Nagyon hiányoztál, kincsem!- motyogta Niall. 

- Te is nekem, Ni!- feleltem, majd egy apró puszit adtam ajkaira. 

- Szeretlek! -mondta, s lehunyta szemeit. 

- Én is Szeretlek!

Ezek után egymást ölelve tértünk át az álmok világára, ami teljesen feleslegesnek bizonyult, mert az álmunk valóra vált;
együtt lehetünk.

2014. december 24., szerda

Kellemes Ünnepeket és Boldog Születésnapot Louis! :)

Drága, egyetlen olvasóim!


Mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánok és szerencsében gazdag új évet! :)
Remélem mindenkinek jól telik a téli szünet és azt is, hogy szeretetben -és ajándékban- gazdag karácsonya lesz! :) 

Szeretlek Titeket! :)



Szeretném ezúton is felköszönteni Tommo-t. 
SOK BOLDOG SZÜLINAPOT LOUIS! ^^ 

El sem hiszem, hogy a drágánk 23 éves lett :') 
Ne aggódj Lou, leszel még öregebb is! :D 
 












xx.Lia

19.Fejezet

- '' Ez a holttest teljesen biztos, hogy . . . '' -

* Niall Horan szemszöge *

* vissza a jelenbe *

Mindenki döbbenten, mégis boldogan tisztázta magában, hogy ez a holttest teljesen biztos, hogy nem Lanáé. 
De vajon akkor hol van? 

- Ő nem Lana...- mondta kifújva a levegőt Ryan.

- Akkor folytatjuk a...- kezdett bele a rendőrnő, de Ryan közbevágott:

- Azt hiszem tudom hol van!

Mindenki kíváncsian nézett rá, ő pedig lehunyta szemét, s azt mondta:

- Elkapta a sebhelyes!

- Pontosabban?- kérdezte a rendőrnő- És egyébként biztos ebben?

- Teljesen biztos vagyok. Jeremy Williams a férfi neve.

- Utánanézünk!- mondta a nő.

Felmentünk az irodába, ahol gépelni kezdett. Találtunk egy férfit; Jeremy Williams, 42. Ryan felismerte. Ő az aki elrabolta a szerelmemet. A rendőrnő hívott egy rendőrosztagot, majd mindenkinek megadta a címet:
2534 London
34. Felipe rd.
 Makacskodtunk, hogy mi is mehessünk, és a rendőrnő bele is egyezett, így elindultunk a címre. Amint odaértünk megbeszéltük,hogy Ryan és én odamegyünk és kopogunk, majd a rendőrök is odajönnek.
Odamentünk, s a verandára fellépve kopogtam az ajtón- vagy mondjuk inkább dörömbölésnek. Pár perc eltelt, de semmi. Már éppen készültem megint kopogni (dörömbölni) amikor a faajtó kinyílott, s megpillanthattuk azt az embert, kinek csaknem fél arca sebes volt, s aki fogva tartja életem értelmét. Egy kicsit megijedtem sebes arcát látva, de összeszedtem magam.

- Hol a lányom?- Ryan csak ennyit mondott, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a férfi nevetésben törjön ki.

- Nocsak, nocsak Ryan Malley, öreg cimbora, de régen láttalak. Bemutatod nekem ezt a fiatalembert?

- Niall Horan vagyok- köptem oda neki flegmán, undorral a hangomban, majd én is megkérdeztem: - Hol van Lana?

A férfi megint felnevetett. Mekkora egy féreg! Nem sok kellett hozzá, hogy letámadjam, amikor egy hangos sikításra lettünk figyelmesek:

- Segítség!

Felismertem szerelmem, Lana hangját, így félrelökve a férfit mentem a hang irányába.

- Megállj kisfiú!- mondta a férfi, mire hátrafordultam. Ryan abban a pillanatban kezdte el ütni, amit a férfi viszonzott, így egy heves verekedés alakult ki.

- Menj, keresd meg Lanat!- adta a parancsot Ryan.

Elindultam a hatalmas, mocskos házban felkutatni kedvesemet.

2014. december 22., hétfő

18.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam nektek a 18.Fejezetet. Ugyebár 13 levél van... és Lana már a 12.levélben búcsút int... Most feltehetitek a kérdést: Ez most hogy van? 
De ne aggódjatok, a válasz kiderül az epilógusban. ;)

Jó olvasást, már nem sok van hátra! 

xx.Lia 

 

- Értékes emlékek -

* Niall Horan szemszöge*



*a rendőrnő telefonálása előtt*

Amióta Harry-vel együtt olvastuk a leveleket, azóta nem olvastam tovább. Egyszerűen nem volt időm! Koncertek, interjúk, fotózások...stb. Szerencsére senki sem tudja, hogy Lana eltűnt. Az interjún is érdeklődtek felőle, de semmi jelét nem láttam, hogy tudnák az igazat, így hazudtam.

/Visszaemlékezés/

- Na és Niall! - fordult felém az interjús nő - Hogy van Lana? Megvagytok? 

- Igen, köszönjük. Nagyon szeretjük egymást.

- Nézi most a műsort?- mosolygott kedvesen.

- Biztos vagyok benne. Szeretlek, kicsim! - mondtam a kamerába.

Kár, hogy ez min hazugság! Azt akarom, hogy otthon várjon rám, s mikor haza megyek édes csókkal fogadjon... de ez nem fog megtörténni. Hiányzik!

/Visszaemlékezés vége/ 

 Most semmi dolgunk nincsen, így Louis tévézik, Zayn és Liam közös programon vannak, Hazza pedig egy magazint lapozgat unottan.

- Hé, Harry van kedved folytatni a leveleket?- kérdeztem mellé ülve, úgy, hogy Louis ne hallja. Több emberrel nem akarom megosztani.

- De, mehetünk!- mosolygott.

Felmentünk az emeletre, és amint beértünk a szobámba megrohamoztunk a fiókot, amiben a leveleket tároltam.

- Akkor kezdjük!- mondtam és feltéptem a tizedik borítékot.

/ Levelek /

(Tizedik Levél)

Drága Niall!

Sokadjára mondom ezt, de nem tudom hol kezdjem! Együtt mentünk suliba. Értem jöttél, érted?! Te értem jöttél. Mint a szerelmesek... Ó Istenem, de jó is lenne! Annyi reményem fűztem már ahhoz, hogy Te és én együtt leszünk egyszer, de eddig nem történt meg és talán  (biztos)  soha nem is fog!
Észrevetted, hogy minden levél végén belekezdek valamibe, amit azután nem írok le? Nos, hogy azt megtudd még várnod kell.... :D 
........., Rejtélyes lány! :)

U.I.: Ez a pont-pont-pont a 'nevem' előtt is az a valami akar lenni, amire még várnod kell! :P ;)
(Niall emléke, a levélhez tartozó kép és rajz)


(Tizenegyedik levél)

 Drága Niall!

Nem keresel már rég óta... miért? Megbántottalak? De én nem akartam.
Na jó, lehet elvetettem a sulykot a veszekedésünkkor, mivel csúnyákat mondtam Holly-ra, de hidd el nekem, minden szavam igaz volt! Sajnálom, de nem akarom, hogy az a lány összetörje a szíved, tudod?! 
Mert nekem Te fontos vagy! Én sze......
Rejtélyes lány! :(
(Niall emléke, a levélhez tartozó kép és rajz)

(Tizenkettedik Levél)

Drága Niall!

Úgy döntöttem nem írok neked többet! Tudod miért? Mert elfelejtettél. Érted? Mindent. Minden egyes értékes emléket. A szülinapi bulikat, a kirándulásokat, a nyarakat, a suliban történt poénokat... mindent! Ezért utállak Niall James Horan, de bármennyire is gyűlöllek, pont annyira szeret...

Szóval szerbusz, Niall! Rejtélyes lány! 
(Niall emléke, a levélhez tartozó kép és rajz)

/ Levelek olvasásának vége /


Amikor nyitottam volna fel a tizenharmadik borítékot észrevettem, hogy Harry már nincs mellettem. Biztos akkor ment ki, amikor olvastam... na mindegy. 
Hirtelen eszembe jutott, hogy nem tudom hol van a telefonom. Először úgy gondoltam ne érdekeljen, de aztán eszembe jutott, hogy Lana-val kapcsolatban kereshetnek, így lementem a lépcsőn. A többiek is itthon voltak már.

- Liam nem láttad a...- a telefon hangos csörgése zavart meg a mondandómban...............

(innen a 15.Fejezet jön - Szerk.megjegyzés)

2014. december 21., vasárnap

17.Fejezet

 Sziasztok!
Meglepi plusz rész! ^^

Jó olvasást! ♥

xx.Lia

 

- "Örülök, hogy bízott bennem..." -

* Harry Styles szemszöge *



*egy héttel és egy nappal Lana eltűnése után*

 

Reggel Niall karikás, piros szemekkel jött le a lépcsőn. Senki nem volt otthon rajtunk kívül.

 

- Minden oké, haver?- kérdeztem, de tudtam a választ; nem.

 

 Megviselte Lana eltűnése, úgy, ahogy engem is. Nem mondtam még senkinek, de Lana nekem is tetszik...nem is kicsit. Csak egy a baj: a 'testvérem' szerelme, s én ezt tiszteletben tartom! 

Niall megrázta a fejét, majd megszólalt:

 

- Olvastam a leveleket... még hátra van  7 darab.


- Akkor mire várunk?- mondtam apró mosollyal. 


- Várunk?- kérdezett vissza.


- Igen. Figyelj, Nialler! Látom, hogy ez milyen nehezen érint... ott leszek melletted, ha nem akarod nem olvasok bele, csak kell valaki, aki támaszt nyújt neked, és én itt vagyok.


Bólintott. Felmentünk a szobájába. Amint beléptünk az ajtón Niall kisfiús illata csapta meg az orrom keveredve férfiillattal. Niall mindig is aranyos volt, kisfiús, és ezt szeretem benne annyira. A nevetése is arról árulkodik, hogy mennyire vidám, és bárki, bármikor meglátja egyből mosolyogni támad kedve. Ő ilyen pozitív.

Elővette a leveleket és kinyitotta a hetes számú borítékot.

 

- Ha akarod te is olvashatod!- mosolygott halványan.


/Levelek/

 

(Hetedig Levél)

Drága Niall!

Nem is tudom hogy mondjam el... tegnap láttam Holly-t egy csávóval csókolózni. Majdnem odamentem és megtéptem... kis álszent ....
Mit szeretsz benne? Hm? 
Ilyenkor tud felidegesíteni valaki, ha olyan emberrel van együtt, akit nem is szeret, miközben a másik fél bármit megtenne érte! És ez most rosszabb is, mert ez a másik fél az, akit én...............
Megyek lenyugszom, Rejtélyes lány! :)
(Niall emléke, a levélhez tartozó kép és rajz)

 

 (Nyolcadik Levél)


Drága Niall!

 

Ma kitaláltad, hogy 'játszunk' modelleset, mert -mondtad te- én olyan szép vagyok, mint egy modell, te pedig szeretsz fotózni. Nos hát... érdekes nap volt... főleg a bókjaid miatt.... nagyon sz....... semmi...

Inkább a képek beszéljenek helyettem, Rejtélyes lány! :)

(Niall emléke, a levélhez tartozó kép és rajz)

 

(Kilencedik Levél)

 

 Drága Niall! 

 

Hú.. ne akard tudni, jó? Ma olyat tettem - akaratlanul - ami kicsit nekem is kellemetlen volt, meg neked is... de esküszöm véletlen volt!

Lent a tóparton szekáltál, hogy milyen modell lennék már, hogy nem merek mutogatni... hát igen. És én meg lehúztam a felsőm és csak a kezemmel takartam el a melleimet... nagyon röstellem, tényleg! És ahogyan rám néztél.......egy percre azt hittem tetszem neked, de.... ja és még azt is mondtad, hogy vegyem vissza, mert nem akarsz velem olyanokat tenni, amit megbánnék...

Én nem bántam volna... ;)

Haha... csinálunk ostoba dolgokat, ugye?! Rejtélyes lány! :)

 
(Niall emléke, a levélhez tartozó kép és rajz)

/Levelek olvasásának vége/

 

Sokat nevettem magamban Niall fejein. Főleg, amikor az utolsó levelet olvasta... szegény olyan fejet vágott, mint akit kínoznak. Tényleg a kezdetektől fogva szeretik egymást. Ez olyan aranyos! Remélem megtaláljuk Lana-t és boldogok lehetnek! 
- Ezekre emlékszel?- kérdeztem vigyorogva.

- Aha...- nyögte ki nagy nehezen Niall- Ezek szerint Holly tényleg megcsalt...azta!

- Lana nem hazudna neked ilyenekkel!- mondtam, mire bólintott.

Hallottuk, ahogyan megérkeznek a többiek, így a leveleket elcsomagolva mentünk le a nappaliba.

Örülök, hogy bízott bennem annyira, hogy ezeket megmutassa!